A MOSÓSZAPPAN – SZAPPANFŐZÉS HAGYOMÁNYOSAN 2. RÉSZ

Azt már tudjuk, hogy a szappanfőzéshez szükségünk van elszappanosítható zsíralapra és elszappanosító anyagra. De milyen anyagok alkalmasak az elszappanosításra. Jöjjön egy kis kémia, ígérem nem lesz hosszú és bonyolult. A szappan tulajdonképpen nem más, mint a zsíralapban található zsiradékok zsírsavainak fémsója. A zsírsavak közül a HOSSZÚ SZÉNLÁNCÚ SZERVES SAVAKNAK (palmitin-, sztearin-, laurin-, és olajsavaknak), a fémek közül elsősorban a NÁTRIUMNAK és a KÁLIUMNAK van fontos szerepe. A NÁTRONSZAPPAN SZILÁRD, a KÁLISZAPPAN KENŐCSÖS állagú. (Megjegyzésként: amikor a blogban egy-egy olajat ismertetek, mindig leírom az összetételét is, hogy tudjuk, azt a bizonyos olajat mikor mire a legcélszerűbb használni. Az egyedi receptek kialakításánál is nagy szerepe van a zsírsav-összetételnek.)

Tehát a zsíradékok megbontására, illetve a szerves savakkal só-, azaz szappanképzésre a nátrium és a kálium lúgos vegyületei szolgálnak.

A szappanosítást HÁROMFÉLE MÓDSZERREL végezhetjük:

1. NAOH VAGYIS LÚGKŐ MÓDSZERREL,

2. KARBONÁT MÓDSZERREL,

3. SZÓDA-MÉSZ MÓDSZERREL.

1. NaOH, LÚGKŐ MÓDSZER

Manapság ez a legelterjedtebb módszer, a hideg eljárással készült szappanoknál is ezt alkalmazzuk.

A NÁTRIUMVEGYÜLETEK közül elsősorban manapság a NAOH-t, a NÁTRIUMHIDROXIDOT (leánykori nevein marólúg, marónátron, nátronlúg, zsírszóda, lúgkő,jégszóda) használjuk a lúgköves eljárás során. A NaOH meleg (kb.40 fokos) zsíralappal gyorsan szappanná alakul. A vízben feloldott NaOH-t folyamatos keverés közben, kis mennyiségekben adjuk a felmelegített zsíralaphoz, különben előfordulhat, hogy a képződő szappanmolekulák zsíradékot zárnak magukba, és ez csomósodáshoz, a végterméknél minőségi hibához vezethet. De a szükségesnél több lúg is a szappanban maradhat, ez pedig a kész szappant ragadóssá teszi, a használat során pedig bőrizgató hatása lehet. (BÁR A MOSÓSZAPPANT EGY KICSIT „TÚLLÚGOZHATJUK”, AJÁNLATOS MINDEN ESETBEN A SZAPPANKALKULÁTORT HASZNÁLNI, AZ OPTIMÁLIS LÚGMENNYISÉG BEÁLLÍTÁSÁHOZ!!!)

2. KARBONÁT MÓDSZER

A hamuzsír és a szóda a legrégebben használt lúgok. Viszonylag enyhe lúgok, a természetben „készen” találhatóak. Mivel igazán természetes anyagokról van szó, az alapanyag minősége változhat, begyűjtési helytől, időponttól és a hamuzsír esetében a felhasznált növényektől is függően.

A karbonátos módszer igazi főzős módszer, mivel ezek a vegyületek nem elég erős lúgok ahhoz, hogy alacsonyabb hőmérsékleten reagáljanak a zsiradékokkal. Viszont előnyére szolgál, hogy nagyon takarékos.

A HAMUZSÍRT vagyis KÁLIUMKARBONÁTOT (K₂CO₃) régebbi elnevezésein szalajkát vagy kétszénsavas hamanyot, az elégett fa ill. növény hamujából, vizes áztatással nyerték (részletes leírás később következik!) A hamuzsír elnevezés is innen származik és az anyag zsíros tapintásából. Ma

A SZÓDA szikes talajokon, sós tavaknál, tengerpartokon a nátriumtartalmú kőzetek mállásával állandóan keletkezik. A NÁTRIUMKARBONÁT  Na₂CO₃ (mosószóda, sziksó, szóda, kristályszóda, kalcinált szóda, ammóniák szóda néven ismeretes) A mosószódát már az 1800-as években is használták, kiváló zsíroldó és a vizet is lágyítja.

A szapanfőzés a következőképpen zajlik. A főzőüstben a szódát forróvízben feloldjuk, vagy a hamuzsírt a vízzel együtt feltesszük melegedni. Amikor a lúgos oldat felforrt, apránként hozzáadagoljuk a zsíradékot. Azért ajánlott az apránkénti adagolás, mert a főzés során CO₂ keletkezik, amitől kifuthat a főzetünk. A főzési idő elég hosszú, lassú tűzön, időnként kavargatva addig főzzük, amíg már nem fejlődik több CO_2. Ez azért igényel némi rutint, hogy az enyhén forrásban lévő víz bugyogásától meg tudjuk különböztetni a CO₂ fejlődés kis buborékjait. Ha már további zsiradékadagolás hatására sem fejlődik CO₂, akkor célegyenesben vagyunk, a lúg elfogyott a főzetből. Már csak a kisózás van hátra. A főzetünkbe konyhasót adagolunk addig, amíg nem tapasztaljuk a fázisszétválást. Látni fogjuk, hogy az üst tetejére felúszik a zsírsava nátrium- vagy káliumsói, vagyis a kész szappanunk. Ezt lemerjük és formába tesszük, hagyjuk pihenni.

3. SZÓDA-MÉSZ MÓDSZER

Az előbb leírt módszerrel valóban hosszadalmas a szappankészítés folyamata, de már ősanyáink is ismerték a szóda-mész „trükköt”. A szóda-mész módszer lényege, hogy a vízben oldott szódához ill. hamuzsírhoz oltott meszet (Ca(OH)₂)adagoltak. A kémiai folyamat képlete a következő:

Na₂CO₃ + Ca(OH)₂ → 2 NaOH + CaCO₃

Vagyis szóda + mész = lúg + mészkő (kréta). A krétát leszűrték, a megmaradt folyadékot (lúgos vizet) pedig főzéssel már a kellő erősségű lúggá lehetett sűríteni. Így már az erősebb lúggal CO₂ fejlődése nélkül is, sokkal rövidebb idő alatt lehetett szappant főzni.

Enek a módszernek a hátránya, hogy a lúgot nagyon pontosan kell adagolnunk, mert ha nem így teszünk, a akkor a kész szappan felúszik ugyan a víz tetejére, a keletkező glicerin azonban a lúgfelesleggel együtt a vízben marad oldva. Ha pontosan adagoljuk a lúgot, elkerülhetjük a kisózást.

A szódát szokták trisóval (NA₃PO₄, trinátrium-foszfát) helyettesíteni, én azonban nem ajánlom, mert a foszfátok a környezetre meglehetősen ártalmasask, az élővizek elalgásodását okozzák.

Folyt.köv. hamulúg készítés házilag és felhasználási lehetőségei.

Kapcsolódó tartalmak:

A MOSÓSZAPPAN – SZAPPANFŐZÉS HAGYOMÁNYOSAN 1. RÉSZ
HAMUZSÍR - AZ OLCSÓ MINDENES