MÉHVIASZ

Kémiailag a  viaszok nagy szénatom számú, egyértékű alkoholok és nagy szénatom számú, egyértékű karbonsavak észterei.

A méhviasz évezredek óta a legismertebb és legszélesebb körben használt, nemes, állati eredetű, természetes viasz. A méhviaszt apró pelyhek formájában a dolgozó méhek állítják elő viaszmirigyeikben. Kezdeti fázisában a méhviasz teljesen átlátszó, majd a viaszt rágásukkal a méhek képlékennyé teszik, ekkor már fehér színt kap. Az ismert sárgás-barna színt pedig a pollenekben található olajok és a propolisz hatására nyeri el.

A méhek a viaszból hatszögletű sejtek sokaságát, az ún. lépet építik fel. A lépsejtekbe gyűjtik a polleneket és a nektárt, amiből a mézet készítik, és ezt használják bölcsőnek is az utódok nevelésénél.

A méhviasz előállításánál a lépet megtisztítják a méztől és felolvasztják. A lépből elkülönített méhviasz sárgás-barnás színű, mézillatú, szilárd, kagylós törésű. A méheknek 1 kg viasz előállításához 3 és ½ kg mézre, 50 gr virágporra van szükségük, és becslések szerint 530 000 km-t repülnek.

A MÉHVIASZ FIZIKAI TULAJDONSÁGAI:

A méhviasz vízben oldhatatlan, zsíroldószerekben oldódik,zsírokkal, olajokkal elegyedik.

A méhviasznak 2 különböző fajtáját különböztetik meg, az európai és az orientális (ázsiai) változatot. A kettő közötti különbséget a viaszok különböző szappanizációs értékei adják. Az európai fajtánál ez az érték 3-5, az orientális fajtánál pedig 8-9.

A méhviasz 30-32 C fokon képlékennyé válik, 62-65 C az olvadáspontja, és 295 C hőmérsékletnél gyullad meg.

Színe a sárgásfehértől egészen a sötétbarnáig terjed.

Sűrűsége (fajsúlya) 0,95-0,97 g/cm2.

ÖSSZETÉTELE:

A méhviasz számos anyagból álló viaszféle. Legfontosabb összetevői szabad zsírsavak  és észterek. A méhviasz hasonló a zsírokhoz, de nem tartalmaz glicerint.

Alkotórészei:

-          kb. 13%-ban szabad zsírsavak (cerotinsav, melisszinsav,)

-          kb. 70%-ban észterek (zsírsavak) és szilárd alkoholok vegyületei,

-          kb. 12-13%-ban szénhidrogének.

TULAJDONSÁGAI:

-          sűrítő hatású, sűrűségfokozó vagyis konzisztencia növelő,

-          filmképző hatású,

-          emulgáló hatású,

-          szilárdító hatású,

-          stabilizáló hatású emulziókban,

-          szerkezetátalakító hatóanyag kenőcsökben, krémekben.

HATÁSA A BŐRRE:

A méhviasz a bőrbe nem szívódik fel, a bőrön a bőrlégzést nem gátló, nem fénylő védőréteget képez, mely az időjárástól véd, megakadályozza a láthatatlan vízleadást, nyomóhatás a miatt hatóanyag bőrbe juttatását elősegíti.

ALKALMAZÁSI TERÜLETEK:

A méhviaszt a mindennapi élet során az emberiség évezredek óta használja. Már a lascaux-i barlangban is megtalálták a nyomát. A későbbiekben az egyiptomiak hajóikat szigetelték vele, a rómaiak épületeiket, de az ókorban nélkülözhetetlen alapanyaga volt a gyertyakészítésnek, a

a szobrok és ékszerek öntősablonjainak. A rómaiak például az adót is számos néptől méhviasz formájában szedték be, a középkorban pedig elfogadott fizetőeszköz volt. Gyártottak belőle padlóviaszt, lakkokat, lőszerbevonatot, nyomdafestéket, használták a porcelángyártásnál, a bőriparban és az első fonográfok rögzítő hengere is ebből készült.

Manapság az élelmiszeripar, a gyógyszergyárak és a kozmetikai cégek a legfontosabb felhasználók.

Minket elsősorban a KOZMETIKAI FELHASZNÁLÁS területei érintenek:

-          ajakbalzsamok, szájfények, rúzsok összetevője (2-10%),

-          krémek, balzsamok természetes sűrítője (1-5 %),

-          stick desodorok keményítő anyaga (5-10 %),

-          szappanok keményítő anyaga (1-3%)

-          masszázstömbök készítésénél (nehezebben olvad, megtartja a szilárdságát),

-          szempillafestékekbe (2-10 %),

-          vízmentes ápoló kenőcsökbe, balzsamokba, krémkbe (1-5 %),

-          társemulgálószerként (1-3 %),

-          kold krémekbe,

-          filmréteget képző krémekbe,

-          borotvaszappanokba.

A MÉHVIASZ HATÁSA AZ EMBERI SZERVEZETRE:

- bőrnyugtató, gyulladáscsökkentő, baktériumölő hatás,

- sejtregeneráló hatás (bőrünk megpuhul és feszessé válik)

- serkenti a vérkeringést,

- antiallergén,

- véd a káros UV sugaraktól,

- gyorsítja a sebgyógyulást:

- égési sebekre méhviasz, sáfrány és lenolaj keverékét alkalmazzuk,

- leforrázott bőrre borogatást faggyúból, vajból, lenolajból és méhviaszból,

- vérzéscsillapításra méhviaszból és jegenyefenyő gyantájából készült keveréket.

FIGYELEM!

Kozmetikai célokra gyakran használják kifehérített méhviaszt (cera alba), melyre már nem jellemző a méhviasz természetes barna színe és illata sem.

A sárgás-barna színű méhviaszt fehérítéssel (napon vagy hidrogén-peroxiddal), vagy más eljárással fehér méhviasszá alakítanak. A napon való fehérítés olcsó, de hosszú ideig tart és a viasz szennyeződhet, a mesterséges fehérítés gyorsabb, de hatására megváltozhat a viasz összetétele. A tisztítás harmadik módja a derítés, ekkor melegen, derítőföld és aktív szén segítségével választják el a szennyeződéseket. Ez az eljárás jelentős veszteségekkel jár, bár a viasz kedvező összetétele megmarad. A sárga méhviasz gyakorlatilag nem avasodik, a fehér már kismértékben hajlamos az avasodásra. A kozmetikában a nagyobb tisztasága miatt a fehér méhviaszt használjuk

TIPPEK, TRÜKKÖK 1.:

A tiszta méhviasz csak melegítve (+60C) használható fel, a hozzáadott olaj mennyiségével szabályozhatjuk az anyag képlékenységét.

TIPPEK, TRÜKKÖK 2.:

Krémek készítésénél klasszikus emulgátorokkal nem tanácsos alkalmazni, mert a bőrön viaszos bevonatot képez. Sűrítő, konzisztencianövelő hatását elsősorban Lysolecitinnel készülő emulziókban használhatjuk ki, ahol úgy teszi sűrűbbé a krémet, hogy az csak egy könnyű, védő filmréteget képez a bőrön.

Emulgáló hatását elsősorban olyan krémek készítésénél használhatjuk ki, melyekbe nem szeretnénk klasszikus emulgátorokat tenni. Lásd: kold krémek.

HASZNÁLATA SZAPPANBA:

A méhviasz nehezebben hidrolizálható és szappanosítható el, mint a zsírok, olajok, a belőle keletkező szappanok habzóképessége is kisebb, ezért csak szappanadalékként jöhet szóba. Avasodási hajlamuk is kisebb, mint a zsíroké.

TÁROLHATÓSÁG:

A természetben található gyógyhatású szerek közül a méhviaszban található a legtöbb tartósító vegyület, melynek hatása az idő műlásával sem csökken.

Minősége hosszú tárolás során sem csökken.

BIZTONSÁG!

Aki érzékeny vagy allergiás a virágporokra, óvatosan próbálja ki a méhviaszt tartalmazó készítményeket.