TÖMJÉN GYANTA

INCI: BOSWELLIA SERRATA

BOTANIKA

A tömjén botanikailag a fűszerszagúak rendjébe és a balzsamfélék családjába tartozó Boswellia faj. Előfordulási helyei  Indiától Afrikáig terjednek. A legjelentősebb termőterületeket Ománban, Jemenben, Szaúd-Arábiában, Etiópiában, Szomáliában és természetesen Indiában találjuk. A tömjénnek számos faja és fajtája létezik, mindegyik enyhén eltérő színű (sárgás/barnás, esetenként vöröses) és állagú gyantát termel. A fa törzsének bemetszése után kicsorduló, még folyékony gyanta cseppecskéket formáz, majd lassan megszilárdul. A talaj, az éghajlati különbségek és az évi csapadék mennyisége még azonos fajták esetén is nagyban befolyásolja a minőséget. A tömjén illata egy kicsit édeskés, fás-fűszeres, hevítve jellegzetes illatot áraszt, melynek spirituális hatást is tulajdonítanak. Égetése hódolat az istenségnek, megtisztulás, a halandót a hallhatatlanhoz kapcsolja, így az ember és az istenek kommunikációjának eszköze. Még ma is számos helyen ismert az illatáldozat.

TÖRTÉNELEM

A tömjén hosszú évezredek óta végigkíséri az emberiség történetét. Az élet számos területén használták és használjuk ma is. Elég arra gondolnunk, hogy Jézus születésekor a három máguskirály közül  Gáspár tömjént vitt ajándékba a kisdednek. De már az ókorban az egyiptomiak, a kínaiak, az indiaiak, az arabok, a görögök, a rómaiak is mind nagy becsben tartották, nemcsak vallási szertartások elengedhetetlen kelléke volt, hanem gyógyító szerként is gyakran alkalmazták. Erről nagyon sok korabeli feljegyzés és ábrázolás tanúskodik. Az aromás gyantát használták még kozmetikumokba, illatosító szerekbe, borkészítésnél, és Egyiptomban a tömjén volt az egyik fő összetevője a halottak mumifikálására szánt balzsamnak is.

Az arany, a fűszerek, a selyem, a drága olajok és az ébenfa mellett az ókorban a tömjén is luxus cikknek számított, ára vetekedett az aranyéval. Az Indiát, Arábiát és Egyiptomot is átszelő kereskedelmi útvonalak gyűjtőneve volt a Tömjénút. Majd ötszáz éven keresztül, i.e.3. századtól Krisztus születése utáni 2. századig ez volt a tömjénkereskedelem fő útvonala is. A tömjén exportja a legvirágzóbb időszakban meghaladta az évi 3000 tonnát.

ÖSSZETÉTELE

A neves gyógynövényszakértő, Mrs. M. Grieve a harmincas években írt „Modern Herbal” c. művében a következőket sorolja fel:

- gyanták 60-65 %,

- illóolajok 3-10 % (300 féle illó komponenssel!),

- vízben oldódó gumigyanta 20 %,

- bassorin nyálka 6-8 %,

- növényi részek 2-4 %.

Gyógyászati hatás szempontjából legértékesebb összetevői és fő hatáshordozi a boswellia-savak és az alibanoresin gyanta.

HATÁSA

-          antibakteriális,

-          gombaölő,

-          fertőtlenítő,

-          sebgyógyító,

-          antireumatikus,

-          görcsoldó,

-          nyugtató,

-          daganatgátló,

-          fájdalomcsillapító,

-          bőrfiatalító,

-          erősíti az immunrendszert,

-          sejtregeneráló,

-          lázcsillapító.

-          feszültség oldó.

FELHASZNÁLÁSA

-          kozmetikumokba,

-          szappanokba,

-          parfümökbe illat fixálóként,

-          levegő tisztítására, fertőtlenítésére,

-          gyógykenőcsökbe és tinktúrákba,

-          kártevők távol tartására,

-          gyulladásos megbetegedésekre,

-          reumatikus- és más ízületi betegségekre,

-          asztmára,

-          bőrbetegségekre,

-          gombás fertőzésekre,

-          bőrfiatalító kezeléseknél,

-          sebek- és hegek kezelésénél,

-          emésztőszervi betegségeknél,

-          fekélyek kezelésére.

ÉRDEKESSÉGEK

1. A muszlim világban a szeszes italok fogyasztásának tilalma miatt a delikvensek nagy mennyiségű tömjén füstöt szívtak be, aminek az alkoholhoz hasonló bódító hatása jelentette az élvezetet.

2. A magyar népgyógyászat is ismeri a tömjént, mint rontáselhárítót.