SZERELMEM ALBÁNIA - KIS SZAKMAI ÉRTÉKELÉSSEL 1. RÉSZ

EZ ITT A REKLÁM HELYE

Véget ért a vakáció, de most kivételesen egy kicsit nehezen zökkenek vissza. Egyrészt próbálom magam utolérni a munkában, megválaszolni azt a sok-sok levelet, ami itthon várt, másrészt gondolatban sokszor még ott hűsölök a pálmafák alatt (ez egy kis költői túlzás, mert a „hűs” pálmafák alatt is 45 fok volt 89 %-os páratartalommal), vagy érzem a tenger langyos simogatását. Hogy hol van ez a csodálatos vidék ahonnét nem tudok szabadulni? Régi vágyam vált valóra.azzal, hogy az idén nyáron egy hetet tölthettünk el Albániában. Ez a néhány nap éppen arra volt elegendő, hogy teljesen beleszeressünk az országba. Persze aki svájci pedantériára és német precizitásra vágyik, az válasszon magának más úticélt.

Albániáról szinte semmit nem tudunk, de azt is rosszul. Amikor annak idején lelkesen meséltük ismerőseinknek, hogy hol fogunk nyaralni, a legtöbben aggodalommal vegyes értetlenséggel néztek ránk, és legjobb esetben is azt kérdezték, hogy nem lesz-e ez veszélyes? Hát nem az! Biztosan állíthatom, hogy közbiztonság szempontjából Albánia Európa élvonalába tartozik. Minden városban temérdek rendőr, akik nem azért vannak az utcán, hogy vegzálják a népet, hanem ők tényleg „rend-őrök”.

De nem csak ez az egy meglepetés ért minket. Albániát Olaszországból kompon közelítettük meg. Dürresbe érkeztünk, ami Európa egyik legrégebbi kikötője, annak idején illírek lakták és ma is jelentős ipari központ, tengeri kikötő és üdülőhely. Az útlevél ellenőrzés után belecsöppenve a durres-i reggelbe, hirtelen egy hangyaboly kellős közepén találtuk magunkat. Óriási nyüzsgés, mindenki szalad, mindenki kiabál, mindenki intézkedik. Első pillantásra egy átláthatalan káosz, de mégis minden működik, úgyhogy egy rövid kávézás után (mindenütt lehet akár euróban vagy dollárban is fizetni, és nem átverős átváltással) gyorsan megtaláltuk a Tiranába tartó kicsit régi, kicsit kopott, de légkondicionált és nagyon kényelmes buszunkat és bő fél óra múlva megérkeztünk a főváros egyik forgalmas terére.

Banánárus a buszon

Innen indultunk megkeresni a szállásunkat, ami a rekkenő hőségben, hátizsákokkal megrakodva, az albán nyelvű utcatáblákat még elolvasni sem nagyon tudva, először nem tűnt olyan egyszerűnek. De amikor a papírra írt címmel tanakodtunk az egyik sarkon, megjött a felmentősereg egy szimpatikus albán fiatalember személyében. Ő jött oda hozzánk, jó angolsággal megkérdezte, hogy miben segíthetne, majd átvette az irányítást. Egy pillantást vetett a papírunkra, majd a saját telefonján felhívta a szállásadónkat és megbeszélte vele, hogy hol fog várni bennünket, nekünk pedig a lehető legalaposabban elmagyarázta, hogy hogyan juthatunk el a megadott pontra. Így aztán 20 perc múlva már a kellemes, hűvös, légkondícionált apartmanunkban pihegtünk. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy kedves vendéglátónk magyar nyelven köszöntött minket, majd kiderült, hogy néhány évig egy magyar lány volt a barátnője. Hiába, a szerelem az egyik legjobb nyelvtanár. A lakás Tirana szívében volt, egy tízemeletes ház 8. szintjén, felszerelt konyhával, tágas, kristálytiszta fürdővel és kényelmes, hangulatos berendezéssel. (Kíváncsibbaknak: hármunknak két éjszakára 32 euro-ba került.)

Panoráma a teraszunkról

Éppen csak lezuhanyoztunk és elindultunk felfedezni Tiranát. Sokan mondják, hogy a város nevezetességeit akár félórán belül is körbe sétálhatjuk, de azt mondom, hogy Tirana megér akár egy hetet is. Olyan igazi, turistáknak való látnivalókban valóban nem bővelkedik, de a város maga egy látványosság. Ötvöződik a magyarországi 60-as, 70-es évek hangulata az

5 csillagos luxussal, mindez kavargó, pezsgő mediterrán stílusban. Bár állítólag muszlim többségű országról van szó (később megtudtuk és meg is tapasztaltuk, hogy erről szó sincsen) ez nem érződik, néhány mecseten és azon kívűl, hogy egy étteremben én nem kaptam étlapot és utoljára szolgáltak ki, semmi nem utal erre. Felfedező utunkat a szállásunkhoz közel eső piacon kezdtük, ahol még halmokban árulják a dohányt, és olyan méretű paradicsomokkal találkoztunk, hogy először fel sem ismertük őket.

Dohányárusok a piacon

Itt a paprikáknak paprika ízük van, a gyümölcsök zamatosak, és akkor még nem is beszéltem a házi sajtokról és a káprázatosan fantasztikus péksüteményekről és kenyerekről. Egész Albániára jellemző, de Tiranára különösen, hogy minden sarkon legalább három kávézó működik, és mindegyik minden napszakban tömve van. Valószínűnek látszik, hogy az ország minden lakosára jut egy kávézó és egy kocsimosó, amiről majd a későbbiekben lesz szó. A legtöbb kávézóban süteményeket is árulnak, ezek hasonlóak az itthon megszokottakhoz, azzal a különbséggel, hogy mindig frissek, sokkal olcsóbbak, és igazi, valódi alapanyagokból készülnek, tartósítószerek és mindenféle adalékok nélkül, ahogyan a nagymamánk is sütötte volna.

Tiranát nem igazán lehet szép városnak nevezni. Teljes összevisszaságban találhatók benne a 10 vagy többszintes igen ronda betonházak, a tövükben pici omladozó, kertes kulipinytyókkal, majd néhány minden kényelmet kielégítő luxus apartman és irodaház következik. Mindezek ellenére egy nagyon élhető, színes város (minden értelemben). Köszönhető ez Edi Rama jelenlegi miniszterelnöknek is, aki eredeti foglalkozása festőművész révén, anno Tirana polgármestereként hadat üzent a szürke falaknak, és az ő és barátai tervei alapján sok- sok házat a városban a lakók festettek ki. 

Edi Rama"házai"

Vezetése alatt rengeteg park létesült, közel kétezer fát ültettek el. Egyébként is jellemző az albánokra, hogy ahol egy kis területet találnak, rögtön kertet építenek, így számos ház teteje olyan, mint egy sivatagi oázis. 

Egyik éjjel a teraszunkról érdekes fényeket láttunk és éjfél felé elindultunk megkeresni a forrását. Mentünk, mentünk a fény után, majd már hangok után is, míg kiderült, hogy az albániai Telekom nagy nyári ingyenes koncertjét tartja. De nem is a koncert volt a lényeges, hiszen mi már csak a végét kaptuk el, hanem az a városrész ahová elvetődtünk. Nem hittünk a szemünknek. Először is ott voltak teljes életnagyságban felépítve a New Yorkban lerombolt ikertornyok. Nem tévedés, mert rájuk volt írva. 

A tiranai ikertornyok (még csak a tervasztalon)

Majd az apró macskakövekkel különböző mintájúra kirakott hatsávos sugárút mentén szinte a világ összes bankjának ott állt a pazarul kivilágított luxus felhőkarcolója. Nem mondom, hogy nem sokkolt minket a látvány minden szempontból. Hazafelé sétálva még megcsodáltuk a folyóparton lévő, éjjel kettőkor még teltházas, pálmafás, leander ligetes kiülős szórakozóhelyeket, majd hullafáradtan beestünk az ágyba.

Folyt. köv.

Kruje, id. George Bush és hogyan "rokonunk" Szkander bég.